Ten Years After (UK)
A Ten Years After 1967-es megalakulásával papíron rockdinoszaurusznak számít. Láttunk már elég zenei „forradalmat” ahhoz, hogy tudjuk, ez nem jelent feltétlenül rosszat.
Frissítve: 2010. 02. 06. 08:22
Hozzá kell tenni azonban ehhez még azt is, hogy a gyakorlatban nem is feltétlenül beszélhetünk őslényről, ugyanis 2003 óta a réges-régi blues és hard rock
zenekar élén egy nemcsak társaihoz képest, hanem amúgy is
fiatal frontember, a még mindig csak 32 éves
Joe Gooch áll.
És ez meg is látszik
a bandán, amelyik amúgy a hatvanas-hetvenes években aratta a legnagyobb sikereit, még
Alvin Lee-vel a mikrofon mögött. Olyan szempontból persze ennek semmi jelentősége, hogy milyen lemezeket írnak mostanában – kettőt adtak ki egyébként Gooch-csal –, de mivel több, mint fél tucat kitűnő anyag volt már a hetvenes évek közepére is a tarsolyukban (akkor hagytak fel az érdembeli albumkészítéssel, onnantól kezdtek rendszeresen
oszlani és újjáalakulni, ahogy kell), ez mindegy is.
A lényeg az, hogy kellő energiát tudjanak pumpálni a régi dalokba, ezt pedig nemhogy jól abszolválják egy kulcsfontosságú figura lecserélése után, de sok szempontból egyenesen jobban is csinálják, mint rengeteg egykori pályatársuk. Nosztalgia buli ide vagy oda, nyugodtan lehet vinni a gyereket, és lehet menni apuval, elégedett összekacsintás lesz a vége.
– Busa –
Forrás:
EXIT