Pastrami

Kötetlen hangulat, látványkonyha, trendi belső és terasz. Laza, de figyelmes, kompetens és kifejezetten szórakoztató pincérek: a Pastrami minden apró szeletén látszik, hogy pontosan ki lett találva, megvan a karaktere, a közönsége, az arca.

Kicsit amerikai (az állandó étlapon szerepel például pastrami meg Reuben-szendvics is), kellőképpen vagány, és pont annyira fésületlen, hogy az még ne menjen a jó ízlés rovására. Hogy milyen jól sikerült belőni a dolgot, jól mutatja, hogy vasárnap délben a külső rész majdnem teljesen tele van, és belül is van pár foglalt asztal (a hely egyébként hatalmas).

Az állandó étlap mellett (amin tényleg csak néhány reggeli kombó van meg a szendvicsek) tisztességes a napi ajánlat. Kicsit eklektikus ugyan, de még a józan ész határain belül; jól átgondolt, okos összeállítások, egyszerű, mégis ígéretes ételek sorakoznak a keskeny papírcsíkon. Érdekes leves nem volt, amikor ott ettünk, úgyhogy megnéztük a lazacsalátát (megfelelő minőségű, nem különösebben kiemelkedő hal, könnyű, karakteres wasabi hab, ami nem nyomja agyon az összhangot) és a borjúmájpástétomot. Utóbbi egyértelmű főnyeremény: kis tálkában krémes-selymes pástétom (a tetején leheletnyi zsiradék), állagra kifogástalan. A hagymalekvár jól megy hozzá, bár kissé túl édes. A mellé adott kenyér nem rossz. A braisingelt borjú (újabb kifejezés, ami tragikusan hangzik magyarul – vö. a szintén nem túl régen emlegetett, fülhasogató szuvidolással) kissé szálkásra párolt-dinsztelt-sütött húst jelent, ami megfelelően intenzív, ám kissé túlsózott pecsenyelével, ropogós, jól összeválogatott zöldségkörettel és polentával érkezik: minden problémája ellenére kellemes, élvezetes tányér, a húsra azonban nem ártana jobban figyelni.

A rib eye steak egy pillanattal maradt tovább a tűzhelyen az ideálisnál, de ezt leszámítva nagyszerűen sikerült: könnyű, márványos, omlós hús, nagy szemű tengeri sóval megkínálva. Külön öröm, hogy a zöldbors mártás nem a városszerte használt tejszínes-lisztes, bőrösödő kulimász, hanem egy kissé olajos, konyakos, csípős, karakteres mártás. A hús mellé adott zöldspárga friss, ropogósra készült.

Megnéztük még a nagyon legendás pastrami szendvicset is, amit ugye New Yorkban a Katz Deliben járattak csúcsra. Az itteni pastrami (noha egyébként ezen az áron nagyon korrekt ajánlat, kevés helyet tudok a városban, ahol ennyire tisztességes alapanyagokból készült szendvicset lehet ilyen áron enni. Sőt: egyáltalán, ahol tisztességes szendvicset lehet enni) túlságosan sós, az ígéret ellenére nem barna kenyérrel, hanem fehérrel érkezik, és a mustár minőségén sem ártana javítani. Ezeket leszámítva nem rossz egyáltalán.

Jegyezzük még meg, hogy a Pastrami eddig az egyetlen olyan étterem, aminek értékelhető honlapja van, és ami megpróbál túllépni azon, hogy fölrakják a kínálatot meg az elérhetőséget, meg néhány képet, azt hali.

III. Ker., Lajos u. 93–99.
Tel.: 430-1731

Étel: 8
Kiszolgálás: 9
Ár/érték: 8

Menü:

Pastrami: 1350 Ft
Portói májpástétom lilahagyma lekvárral: 900 Ft
Lazacsaláta wasabi habbal: 1500 Ft
Braisingelt borjú: 2200 Ft
Rib eye steak konyakos zöldbors mártással: 3500 Ft

Összesen: 9450 Ft + borravaló

A teszt időpontja: 09.05.24.