Nikola Parov – Herczku Ágnes: Megéred még
Ha van olyan, hogy világzene (legyen), akkor azt is el kell ismerni, hogy többnyire kétfelé fut ki a dolog. Az egyik a csizmacsapkodós, lakodalmas, mulatós vonal (már persze úgy nagyvilági értelemben), a másik meg a magasztos filozófiai értekezések és magas szintű hallgatói meditáció tárgyát képező irány.
Frissítve: 2010. 02. 02. 06:22
Mindkettőnek vannak persze könnyen szerethető csúcsművei, de azért hiányoznak közülük az
egyszerű, higgadt derűvel készülő lemezek – és épp ezért kellemes meglepetés a hegedűtől gitárig minden hangszerrel boldoguló
Nikola Parov és a pusztán hangjával is állig felfegyverzett
Herczku Ágnes új albuma, mert ez egyértelműen a ritka kivételek közé tartozik.
Az egyszerűség itt nem jelent rossz – sem jó – értelemben vett primitívséget, és a derű sem feneketlen vidámságot fed: inkább arról van szó, hogy
magától értetődően épülnek egybe a magyar, balkáni és görög dallamok, meg némi könnyed, de nem könnyelmű popos hangvétel.
Magyarul barátságos az egész, és ez nemhogy levon az értékéből, tartalmasságából, hanem pont, hogy hozzátesz: sem gagyi nem lesz belőle, sem ijesztő magasművészet. Kevesen egyensúlyoznak erőfeszítés nélkül ezen a mezsgyén, a teljesen más zenében utazó, mégis rokon
Bill Frisell neve ugrik be így hirtelen – és hoppá, ez zárszónak pont elég is. Legalábbis remélhetőleg.
8/10
– Bu-Jazz –
Kiadó: Tom-Tom Records
Forrás:
EXIT