Momotaro Ramen

Kellene még száz ilyen hely mindenféle profilú konyhával Budapestre, és akkor nem lennénk akkora gázban. A Momotaro ugyanis pont azt a szegmensét uralja a fővárosi kínálatnak, aminek a képviselőit nagyítóval kell keresni: ahol jót lehet enni kötetlen hangulatban, és megúszni nagyon korrekt áron – és kíméletlenül stabil a színvonal.

A Széchenyi utcában évek óta semmi nem változott: a pici hely ugyanolyan zsúfolt, a jázminos zöld tea ugyanúgy grátisz, a kiszolgálás ugyanúgy rettenetesen túlterhelt és kedves, segítőkész, türelmes, a gombóc és a ramen pedig ugyanolyan jó, mint három éve, másfél éve, vagy két hónapja akár.

A Momotaroban gombócokat kell enni, meg rament, ez tök egyértelmű. Teljesen fölösleges kísérletezgetni (bár nem hiszem, hogy olyan nagyon mellé lehetne fogni, plusz a kifejezetten baráti árak mellett még akkor sem dől össze a világ, ha nagyon mellényúlunk valamivel.)

A vacsora egyetlen gyenge pontja a tengeri alga volt. Ezt régebben fokhagymásan tálalták, nagyszerű, frissítő ízű és finom kísérő volt bármihez. Legutóbb azonban teljesen mást kaptunk: a jó állagú, ropogós zöldet valami érthetetlen (és teljesen hibás) elgondolásból kifolyólag a konyhán nyakon öntötték azzal a nagyon édes, szirupos csiliszósszal, amit lassan bármelyik boltban lehet kapni (édes chili szósz csirkéhez, vagy valami ilyesmi a neve), és ami teljesen hazavágta a dolgot. Kifejezetten nehéz, édes, szirupos kulimász lett a könnyű salátából, amit szerintem semmihez nem lehet jó érzéssel elfogyasztani.

A másik savanyúság, az édes savanyú retek kiváló: ropogós jégcsapretek, fanyar, de nem túl savanyú, édeskés, de nem gejl: jó ízű, remek köret-savanyúság. A gombócok itt tényleg fenomenálisak: egy adagban nyolc darab van, ami egy embernek bőségesen elég, kapunk hozzá kellemesen pikáns szójaszószt, és lehet élvezkedni. Mi legutóbb a Momotaro-specialt néztük ki, de más alkalommal volt szerencsénk a többihez is, és azokban sincs hiba. Bambuszkosárkában remek állagúra gőzölt, ideális vastagságú tésztában disznó, csirke, zöldségek, gomba: krémes, selymes és fűszeres töltelék – óriási élmény, nem véletlen, hogy a Momotaro úgy vonult be a fővárosi köztudatba, mint „a” gombócozó hely.

A ramen, amiből szintén nagyon sok fajta van, klassz, bár a tengeri herkentyűs változatnál nem ártana figyelni: túlságosan sok volt a közepes, vagy annál valamivel gyengébb minőségű alapanyag. A mélyhűtött koktélrákot már megszoktuk, de a szurimit nem lenne szabad egyetlen helyen sem fölszolgálni, főleg nem ott, ahol egyébként szemmel láthatóan ad magára a főszakács.

A végszó minden kárálástól függetlenül az, hogy jelenleg Budapesten nagyon-nagyon kevés helyet tudok mondani, ahol két ember egy ilyen jó és kiadós vacsorát meg tud úszni ötezer alatt – tisztességes borravalóval együtt.